Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Guruk és szentek

2008.01.17

Kép Míg a  Nyugat tehetséges természettudósokkal, mérnökökkel és felfedezőkkel dicsekedhet, addig Indiának köszönhetjük a nagy misztikusokat. Politikával Mahatma Gandhin kívül kevesen foglalkoztak közülük.

 

Saját igazságukat fontosabbnak tartották a politikai küzdelmeknél. A kontempláció (elmélkedés) mesterei ők, vallási géniuszok, akik nemcsak gondolatilag időztek az isteninél, hanem tapasztalatok, élmények és megvilágosodás által szoros kapcsolatban is álltak vele. Ezekből az emberekből rendkívüli erő áradt. Akik találkoztak velük, gyakran egész életüket megváltoztatták, és hatásuk nemcsak Indiában, hanem Nyugaton is mindmáig érezhető.

 

A közelmúlt talán legjelentősebb alakja Rámakrisna (1836-1886), a modern hinduizmus meghatározó egyénisége. Számos ma is működő irányzaton érezhető a hatása. Rámakrisna Káli istennő (a fenséges Anya) templomának papja volt Daksines-varban (India). Egy nap megjelent nála egy szanjászin, aki felszólította, hogy hagyja az Istenről való képzeteket, és szentelje életét az alak nélküli brahmannal való egyesülésnek.

 

Ekkor Rámakrisna az aszkéta útmutatása szerint elvégezte az indiai misztikusok jellegzetes szertartását. Tízbe vetette egyházi méltóságának és kaszthoz való tartozásának jegyeit, és ruhátlanul megtartotta önnön temetését:

 

– Lemondok apámról, anyámról, feleségemről. Lemondok nevemről és rangomról.

 

Rámakrisna Kali-hívőből az alak nélküli abszolúton aszkétikus tisztelője lett, és ez rendkívüli hatást gyakorolt tanaira is. Az abszolutumnak nincsen neve, és nem ragadható meg a szokásos istenképzetekkel. Ezért Rámakrisna a vallási tolerancia szószólója lett. Egy ideig keresztény hívőként élt, majd meg a mohamedán hit szerint. A vallások lényegéről így vallott: “Egyetlen láng, csak az emberek szemükkel más és más színben látják."

 

A modern nyugati emberre éppen ez a tolerancia gyakorolt nagy hatást. Tanítványa, Szvámi Vivekananda (1863-1902) alapította a főleg az Egyesült Allamokban működő Rámakrisnamissziót. Hatása érezhető a hinduista Sri Aurobindo (1872-1950) tanain is. Nyugati útjain szót emelt a toleráns, egységes vallásért, amely ötvözi a haladás és az evolúció korszerű eredményeit: a világegyetemben az anyag fokozatosan a legmagasabb tudatformává alakul. A tudati fejlődés nem a mai emberben éri el csúcspontját, hanem az őt meghaladó, a “szupramentális" felé tör.

 

Aurobindo elmélete megdöbbentően hasonlít Pierre Teilhard de Chardin katolikus teológus és természettudós (1889-1955) nézeteihez, de a “new age" teóriájához is. A Nyugaton tevékenykedő hinduista csoportokon is felismerhető a hatása.

 

A hinduista jámborság ma sokak számára vonzó Nyugaton. De nem minden mester és guru rendelkezik Rámakrisna vagy Sri Aurobindo tökéletes harmóniájával. Napjainkban kiemelkedő a New York-ban élő Sri Chinmoy meditációs mozgalma, jelentősek a sziddha-jógacentrumok, az “Ananda Marga"-mozgalom, és nem utolsósorban az 1990-ben elhunyt Bhagwan (Osho Rajneesh) és a köréje csoportosult hívek tevékenysége.

 

Nyugaton a hinduizmus mellett a buddhizmus, különösen annak japán változata, a zen-buddhizmus fejtett ki nagy hatást. A húszas évektől Daisetz Teitaro Suzuki (1870-1966), a nagy japán mester neve fémjelezte a mozgalmat. Könyveiből a Nyugat is megismerkedhetett a zennel. Az Egyesült Államokban a hatvanas évek hippi mozgalmában különösen kedvelt volt a zen-buddhista gondolkodás és a zazen (a hozzátartozó meditációs forma). Németországban a zen-buddhizmus számos meditációs központra volt hatással. A későbbiekben szólunk még Enomiya-Lasalle atya “keresztény zen"-jéről és Karlfried Gráf Dürckheim “iniciációs terápiájáról", – ez utóbbi is lényegi elemeket vett át a zenből.

 

forrás: Hans-Peter Waldrich

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.