Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csokoládé

2008.04.16

Kép - Hé, fiú! Szereted a csokoládét? - kérdezte a játszótér szélén parkoló kocsi gazdája.

- Nagyon - vallotta be a gyerek, és nagyot nyelt.

- Nesze, ez a tiéd. És ha kell még, találsz a kocsim hátsó ülésén, csak mássz be érte...

- Ez már a negyedik eset! - tajtékzott Belvil főfelügyelő. Az arca elkomorult, a homlokán kidagadt az ér. - Négy kisfiút gyilkolt meg a perverz disznó, és nem tudtuk elkapni! Uraim, tegyenek valamit! Önöknek is van gyermekük!

- Nekem fiam van. Tízéves és nagyon értelmes - vágta rá a legjobb embere, Mandel őrmester. Szőke, nyugodt férfi volt. - Nem féltem a fiamat. Mégsem akarok ölbe tett kézzel várakozni, amíg az a disznó újra gyilkol. Megbeszéltem a kölyökkel, hogy segít kézre keríteni.

- Őrmester, maga be akarja vonni a gyereket a nyomozásba? Ezt tiltja a szabályzat!

- Csinálhatom illegálisan is, uram! Ha úgy látja jónak...

- Ne forgassa ki a szavamat, őrmester! Halljuk, mit találtak ki ketten, maga meg az a tízéves észkombájn!

A labda magasra szállt, lábról lábra pattant. Vidám zsivaj csapott az égig. Az erdei tisztás melletti parkolóban megállt a kocsi.

- Hé, fiú! Szereted a csokoládét?

A gyerek körülnézett.

- Nekem szólt a bácsi?

- Persze. Nézd, milyen vastag ez a szelet! És mogyorós! Nyitva a hátsó ajtó...

- Egy pillanat! Mindjárt jövök, csak visszaviszem a labdát a srácoknak.

- Igyekezz! Nem maradok sokáig.

A riadójel talpra állította a kapitányságot. Mindenki szaladgálni kezdett, a fegyverét kereste. Belvil kiabálva osztogatta a parancsot. Mandel sápadtan ült a járőrkocsiban, és csikorgó gumival vette a kanyarokat. Az irányító máris közölte, hol van a célpont. Nyolc riadókocsi indult szirénázva az erdei parkoló felé.

- Fekete Ford, tavalyi típus, a rendszáma... - és a rendőrségi rádióközpont folyamatosan mondta az adatokat. A kocsik száguldottak. Mandel őrmester azt suttogta:

- Istenem, csak ne essen baja...

Sikerült az akció. A pasast akkor kapták el, amikor ki akart hajtani a parkolóból. Tucatnyi fegyver szegeződött rá. Méltatlankodott volna, de a rendőrök már átkutatták a kocsiját. Akkor látta meg a kisfiút, akit öt perce leszólított. A gyerek visszaadta az egyik rendőrnek a miniatűr rádiótelefont, és bátran nézett a gyilkos szemébe:

- Aztán maga szereti-e a csokoládét, bácsi?

Belvil felügyelő leguggolt a gyerekhez:

- Te tényleg okos és talpraesett kölyök vagy... Hogy is hívnak?

- Bill.

- Szóval, Bill, ezért a fogásért jutalom jár. Mit kérsz?

A gyerek nagyot nyelt, az apjára pillantott, majd a tekintete vissza tért a főfelügyelőre.

- Sokba fog ez magának kerülni, uram! Én ugyanis tényleg szeretem a csokoládét. A legjobb, ha vesz néhány nagy táblát.

 

Nemere István

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.