Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bosszú

2007.12.20

KépBart Kossek tipikus aktakukac volt. Az igazi fajtából. Naphosszat ki sem mozdult az irodából, reggeltől estig a négy fal között lélegezte be a port, és alázatosan várta a parancsot. Itt mégiscsak ő volt az úr. Kilométernyi polcrendszerben éldegélt. A számítógépek alkalmazása előtti időből sok tízezer akta maradt fenn; a hivatal működéséhez gyakran volt szükség régi adatra is.

 
Biller úr, Bart főnöke nemegyszer bejelentette már: számítógépre viszik a régi aktákat. Nagy munka lesz, és drága is. Akkor aztán kidobhatják a sok papírt és vele Bartot is. Biller nem titkolta, hogy utálja Bartot. Naponta legalább egyszer bejött a fenti karzatra, és onnan sorolta az utasításait. Sohasem telefonált, inkább személyesen jött. Élvezte, hogy pocskondiázhatja az idősödő férfit. És hogy ezt büntetlenül megteheti, mert Bartnak nincs senkije. A cégnél sem állnak ki mellette. Kit érdekel a magányos aktakukac sorsa?


Most is ez történt. Bart az aktákat rendezgette, amikor a galérián felpattant az ajtó. Csillant Biller szemüvege és fogsora. Mert a főnök dühösen vicsorított:


- Mi van a 2114-essel, Bart? Maga nyomorult tetű, nem tud gyorsabban dolgozni? Mert ha nem, kirúgom, de úgy... Maga törpe víziló! - Jót nevetett a viccén.


- Igenis, uram! Itt van! Máris kész! - Bart felkapta az aktát, és rohant fel a nyikorgó falépcsőn. Utálta önmagát ezért a megalázkodásért. A legszívesebben megölte volna a főnökét. Aki bezzeg jól látta a sápadt arcát, a visszafojtott dühtől rángatózó szemét, és tovább szidta:


- Maga ostoba vakond, fejletlen hüllő! - Becsapta az ajtót, és elment. Bart lefelé jött, és dühöngött. A pokolba a főnökkel! De szívesen elintézné Billert! Valami megreccsent a lába alatt. Elkapta a korlátot. Éppen jókor. A falépcső egyik deszkája eltörött. Bart kis híján elesett, szerencsére fogta a korlátot. Így is majdnem lezuhant...

 
Ült a lépcsőn, nézte a deszkát. Bárki láthatja, hogy már kiszolgálta az idejét. A belseje elkorhadt. Bart óvatosan alányúlt, megemelte. A rozsdás, öreg szög akkor mondott búcsút a tartógerendának. Leesett az iroda padlójára. Bart nem ment utána. Jobb lesz így. Visszaigazította a korhadt deszkát. Nem látszott rajta a törés, ha jól felnyomta alulról. Óvatosan a következő fokra lépett, és lement. Az agya sebesen dolgozott. A főnök hamarosan visszahozza az aktát. Biztosan lejön hogy összeszidhassa.


Így is lett. Biller megtorpant a karzaton, a korláttól üvöltött:


- Bart, maga vén bakkecske!


- Bakkecske volt az apád - felelte Bart tisztán, érthetően. - Ha ugyan volt apád egyáltalán!


- Tessék? - Biller azt hitte, rosszul hallotta.


- Te vagy a törpe víziló és a nyomorult hüllő, Biller! - Bart föl sem állt az asztaltól.


- Bart! - ordította Biller, és elindult a lépcső felé.


- Nem félek tőled, te meztelen csiga! - közölte Bart hihetetlen nyugalommal. Mindent egy lapra tett fel. Ha Biller nem arra a fokra lép, neki vége. Az életben eddig még nem volt szerencséje. Talán most majd lesz.

 

Biller dühtől lila arccal rohant le. Bart hallotta a reccsenést, majd a kiáltást és a robajt. Biller lezuhant: furcsán kitekert testtel nyúlt el a lépcső alján. Vége lett, örökre. Bart nem sietett riadót fújni. A szakértők úgyis megállapítják, hogy a lépcső deszkája korhadt volt. Baleset történt. Ami ellen még az irodafőnök sincs biztosítva.

 
Nemere István

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.